Az isteni szférákba emelkedés napjai

Merkúr- Nap-Neptunusz együttállás a Halakban (kvadrátban az Ikrek Marssal) 

Itt az ideje, hogy ráhangolódjunk teljes egészben az érzéseinkre, hogy befogadóak legyünk azokra, a sokszor sodrásban érkező dolgokra, és érzelmekre, amik magukban hordozzák a csodát, ha hiszünk benne. Ezen pár nap hordozza az igaz szerelemre találás, a önmegvalósítás, az önfeledt alkotás magját, de a kiteljesedéshez kell egy komoly, intuitív ráhangolódás-energia, hogy elérkezzen egy "kegyelmi állapot", amiben ezek a témák megvalósulhatnak. 

Kell, hogy felvegyük benső énünkkel a kapcsolatot, hogy teljes összhangba kerülhessünk a minket körülvevő világgal. Amikor megtaláljuk ezt a hullámhosszt érzéseinkkel, érzeteinkkel, gondolatainkkal, az egy olyan állapot, mint amikor a hűvös tengerben lebegünk egy matracon, kezünk, lábunk a vízbe lóg, testünket perzseli a nap, hajunkat borzolja a szél, és közben egyszerűen csak lélegzünk. Beszívjuk az Univerzum egységét, aztán kilélegezzük, közben pedig nem akarunk, és nem is várunk el semmit. Mindenféle erőlködéstől mentesen vagyunk jelen, és vagyunk fogékonyak a magasabb energiákra, az isteni dolgokra: szívünk (a Nap), mint egy iránytű, úgy mutat előre, úgy hozza a transzformálódás igényét, úgy vonzza be a magasabb szférák energiáit (Neptunusz). Ilyen állapotban képesek vagyunk gyógyulni, alkotni, és továbblépni (Merkúr) olyan utakra, amikről korábban álmodni sem mertünk.
Az átszellemülés állapotában képesek vagyunk másokat is magunkkal ragadni, emelni, hiszen pszichénk rezdülései indítják el a lelki folyamatokat (a Mars kvadrátjának hatására). Könnyedén észrevehetjük, kikkel rezgünk egy hullámhosszon, mert a semmiből jelennek meg: épp összefutunk velük, üzenetet írnak, vagy felhívnak. A másik emberben megpillantjuk magunkat, s ő magát bennünk. Mint fény és árnyék, szükséges a másik, hogy lássuk, valójában kik is vagyunk, és mi a feladatunk e földi életünkben. Megértjük, hogy kellett a hosszú út is, amit bejártunk, nem voltak hiábavalóak a csalódások, a fájdalmak, a veszteségek, amiket átéltünk, és ha nem hagytuk magunkat a mély szenvedésben, akkor most hálával adózhatunk létünkért,- elsősorban önmagunknak. Ebben az állapotban képesek vagyunk teret adni vágyainknak, elérni a szerelemben a legcsodálatosabb testi-lelki egyesülést, vagy épp feloldódni a kreativitásban, és valódi művészként alkotni, "komponálni". 

Ha az elkövetkező ebben a pár napban mégsem tudod ezt megvalósítani, az lehet amiatt, mert félelmeidre összpontosítasz. Talán rémálmok gyötörnek, esetleg depressziós vagy, szorongsz, vagy egyszerűen csak bátortalanságtól, önbizalomhiánytól szenvedsz. Talán elcsépelten hangzik, de adj hálát, ha megvan a létbiztonságod, a munkád, szeretteid, és a nyugalmad, ne hagyd, hogy felülkerekedjenek benned a negatív gondolatok! Ne azokhoz hasonlítsd magad, akik - sokszor csak látszólag - boldogabbnak, elégedettebbeknek tűnnek, hanem önmagadhoz, akivé váltál az elmúlt években, és akivé eztán még válhatsz. A hozzáállásunk, a reakcióink rajtunk múlnak, így saját belső változásunk, transzformálódásunk is. 

Lehet, hogy egy pillanatra megtorpansz: eddig mindig annyira magabiztos voltál, jól kezelted az érzéseidet, és bíztál a belső hangodban. Most viszont elbizonytalanodsz, vagy, ami még rosszabb, magadba roskadsz. Jöhetnek anyagi gondok, egészségügyi problémák, a mellőzöttség, elutasítottság érzése, vagy egzisztenciális bizonytalanság. Lehet, hogy nem látod a fény az alagút végén. Ha így van, vonulj kicsit félre, vagy épp ellenkezőleg, vedd körbe magad szerető, megértő, emelő emberekkel. Kérj segítséget, ha szükséges! Lényeg, hogy keresd meg magadban lényed isteni részét, és emelkedj fel! A rossz hír, hogy ezt más nem tudja megtenni helyetted. Jó hír viszont, hogy minden lehetőséged megvan hozzá.